A családi kórelőzmény növeli az egyéni kockázatot a betegség kialakulására, ugyanakkor jobbak a gyógyulási esélyek, mint a szórványosan jelentkező esetekben.
A betegség előfordulásának gyakoriságát majdnem kétszeresnek találták abban az esetben, ha valakinek a közvetlen rokonai közt előfordult a daganat. Családi halmozódás esetében mindmáig fel nem derített öröklődő genetikai hibák állhatnak a betegség kialakulásának hátterében ott is, ahol eddig ilyet nem tudtak a kutatók azonosítani. A fokozott kockázat ismeretében azonban addig is előtérbe kell, hogy kerüljön a korai, széleskörű szűrés, amivel a betegség hatékonyan megelőzhető - hangsúlyozza az American Medical Association szakfolyóiratában megjelent tanulmány.
Minden ötödik vastagbélrákban érintett páciensnek van olyan elsőfokú rokona (szülő, gyermek, testvér), aki érintett a betegségben. A családi kórtörténettel rendelkező betegek jóval nagyobb valószínűséggel kerülnek korán felismerésre és így kezelésre, ennek következtében lényegesen jobb eséllyel gyógyíthatók, illetve daganat kiújulása is ritkább, mint ott, ahol a rokonok között még nem fordult elő daganatos megbetegedés. Paradoxnak tűnik hát, de mégis jobbak a gyógyulási esélyek a családi terheltséggel rendelkező esetekben, annak ellenére, hogy a kockázat magasabb.
A fent idézett tanulmányban Dr. Jennifer Chan és kollégái a Harvard Egyetemről azt vizsgálták, hogy a családi érintettség milyen hatással van a daganat visszatérésére, valamint kiújulására. Az után-követéses vizsgálatba több mint 1000, előrehaladott stádiumú vastagbélrákban szenvedő beteget vontak be, akik műtéten és kemoterápián estek át. A betegek 18%-a számolt be arról, hogy a családban már előfordult vastagbélrák. Az öt éves utánkövetés során a családi halmozódásról beszámoló páciensek 71%-a daganatmentes volt, míg ott, akik rokonai között nem volt érintettség ez az arány csak 62% volt. A daganat kiújulásának kockázata pedig 26%-kal mutatkozott kisebbnek.
A vastagbélrák-szűrés tehát különösen fontos a családban, ahol a közvetlen rokonok között már előfordult a betegség. Az American Cancer Society (Amerikai Rákliga) korábban és gyakrabban javasol szűrési céllal vastagbéltükrözést azokban az családokban, ahol elsőfokú rokon érintettsége kimutatható, különösen, ha a betegség az illető családtag 60. életéve előtt jelentkezett. Az általánosan javasolt 50 éves kornál korábban kezdett szűrés ebben az esetben életeket menthet.
Boris Pasche, a Cancer Genetics Program vezetője szerint a további kutatások középpontjában azon gének lesznek, amelyeknek az érintett rokonok kockázatának növekedésében szerepet játszhatnak. A hangsúlynak azon kell lennie - fűzte hozzá, hogy egy konkrét személyre szabottan lehessen a kockázatot megállapítani. Ez pedig segítséget nyújthat abban, hogy az illető a saját tényleges kockázatának megfelelő szűrési, vagy esetleg kezelési programba kerülhessen. "Manapság egyre nagyobb figyelmet kap a rák kezelésében a célorientált megközelítés" - mondta Pasche. "Ez a vizsgálat is alátámasztja, hogy ebben az irányban kell továbblépnünk."
Célirányosan különös figyelmet kell a jövőben szentelnünk azokra a családokra, amelyek esetében vastagbél-daganatos megbetegedés korábban már előfordult, illetőleg emberáldozatokat is követelt magának.