Egy amerikai tanulmány szerint gyakran nem tájékoztatják a betegeket a kóros vizsgálati eredményekről az alapellátás során, megfelelő szervezés mellett ezek a hiányosságok azonban kiküszöbölhetőek lennének.
A szerzők feltételezése szerint egy jól kidolgozott rendszer, és az adatok elektronikus módon való hozzáférhetősége mellett ezek a hibák ritkábbak lesznek, jól működő rendszer hiányában azonban az elektronikus rendszer csak ront a helyzeten. Például, ahol nincs elektronikus adattárolásra lehetőség, még rossz rendszer mellett is van esély arra, hogy a vizsgálati eredmény megjelenik az orvos asztalán, míg ha az eredmény kizárólag a számítógépbe érkezik, ez az eshetőség eleve ki van zárva.
LP Casalino és munkatársai összesen 5400, 50 és 69 év közötti beteg vizsgálati eredményeit tekintették át (11 kiemelt laborértéket, és 3 szűrővizsgálatot). A felmérés során 23 alapellátó hely gyakorlatát vizsgálták a leletek kezelésére vonatkozóan.
1889 kóros vizsgálati eredményt találtak. Hiányos betegtájékoztatás a kóros eredmények átlagosan 7.1%-ban volt fellelhető (az esetek 6%-ában nem tájékoztatták a beteget, 1%-ában tájékoztatták, de az nem lett dokumentálva). A különböző gyakorlatok között ez az érték 0%-26%-ig változott
A jól szervezett ellátó helyeken (ahol az eredmények rutinszerűen elküldték a vizsgálatot kérő orvosnak) ritkább volt a tájékoztatás elmaradása.
A felmérés eredményeit kiküldték az orvosoknak is. Kb. 10%-ban nyilatkozta az orvos, hogy mégis tájékoztatta beteget, ugyancsak 10%-ban hangzott hasonlóan a válasz, kiegészítve azzal, hogy ez nem lett dokumentálva. Az esetek egy részében az orvos nem találta olyan mértékben kórosnak az eredmény, hogy az tájékoztatást igényelt volna, és néhány esetben nyilatkozta, hogy bár még nem történt tájékoztatás, ez később bekövetkezett volna.
Az ellátó helyek közül öt rendelkezett kizárólagos elektronikus adatkezelő rendszerrel, négyben hozzáférhető volt az elektronikus adatbázis, 14-ben nem volt hozzáférhető. A felmérésből kiderült, hogy a részleges elektronikus adatbázis használat mellett voltak gyakoribbak a tájékoztatásbeli hiányosságok, és a hibák gyakorisága kevésbé függött az adatok tárolási módjától (elektronikus vagy nem), mint attól, hogy van-e „kiépített útvonala” a vizsgálati eredményeknek az orvos felé, mely elsősorban szervezés kérdése